The Romanian-Hungarian cross-border region (Arad and Temes Counties - Békés and Csongrád-Csanád Counties) is subject to the same geological and climatic constraints to which both agriculture and human health are linked.

Plant genomics is a field of strategic regional importance that aims to achieve a collaboration based on the requirements of the landscape of developing rural economies and why not of general social problems.

It will be possible to stop the loss of genetic material, of local landraces of garlic and onion cultivated for hundreds of years with obvious genetic value.

Garlic and onion included the most important vegetables in the world. In Romania, according to INSSE (National Institute of Statistics) data, garlic production was 60,601 tons, according to Eurostat, Romania was the second largest producer in the EU, after Spain. The garlic production area was 711 hectare with 5,258 tons yield and the onion production area was 1,667 hectare with 58,215 tons yield in Hungary in 2023, according to the KSH (Hungarian Central Statistical Office).

The project has a double benefit, in addition general information is provided, including plant genetic resources, biometrics (ie. studies on phenotypic characters that obligatorily contribute to the development of plant material), education (young specialists, students, teaching staff, farmers,) and knowledge (highlighting) of valuable genetic material. We would like to draw attention to the local values found in horticultural products, their distinction and preservation in cultivation. The main output of the project is, on the one hand, to scientifically verify whether the local varieties of the region differ from each other, and on the other hand, to display the new information in agricultural education (students), expert advice (farmers) and consumer information (curriculum, booklet, workshop, press).

In the 1st quarter of the project, 6 onion landraces were collected from Békés county from two growers in Békésámson and one in Örménykút; 5 garlic landraces from Békés, Doboz and Örménykút growers. In Csongrád-Csanád county 3 onion varieties were collected from a grower in Makó and 5 garlic varieties from farmers in Makó, Hódmezővásárhely and Maroslele. The morphological measurements (bulb height, diameter, weight, number of cloves in the case of garlic) were carried out for the collected propagation material. The samples collected in Hungary and in Romania (14 landraces) were planted in the experimental field for gene conservation and improvement of cultivation technology at the MATE KÖTI ÖVKI Lyzimeter Station. For the Hungarian landscapes, we will study the effect of irrigation, irrigation water quality and monitor the water use of each variety in lysimeters. The Hungarian samples were handed over to the Romanian partner for DNA analysis and ex situ conservation. The lab nutrient analysis of the Romanian samples is being carried out at the ÖVKI Environmental Analysis Laboratory in Szarvas.

In the 2nd quarter, we published the phenotypic results (bulb height, bulb diameter, bulb weight, number of cloves in garlic) of the collected Romanian and Hungarian garlic and onion landraces on our public website (rohugen.eu). We determined the shape index, based on which the CENAD local variety showed the highest value (0.99) for Romanian garlic, indicating an almost perfectly spherical shape. In contrast, the lowest values were shown by Chizătău (0.66) and SOCODOR (0.69), which indicate a flatter, disc-shaped bulb. Most local varieties had values between 0.7 and 0.9. In the case of Romanian onion localraces, the CHISINEUCRIS variety showed the highest value (1.50), producing the most elongated onions. This was followed by Chișătău (1.32), while the onions of CENAD (1.04) and Belinț (1.03) were practically round. The morphological characteristics of CENAD indicate a distinctly harmonious, spherical shape. In the case of Hungarian garlic, three main morphological types can be distinguished based on the measured data: 1. Flat types (shape index < 0.80): These include the Makói autumn, Örménykút, and Hódmezővásárhely types, which are shorter and have a distinctly flat head structure. 2. Globular to slightly elongated types (shape index 0.80–1.00): This group includes the Békés spring, Makó spring, Maroslele and Örménykút 2 types, which are nearly spherical or slightly elongated in shape. 3. Slightly elongated types (shape index > 1.00): This group is represented by the Dobozi and Dobozi 2 collection samples, which are slightly elongated in shape but still clearly distinguishable from traditionally elongated garlic types. The results reflect the morphological variability among the collected populations and are consistent with the shape index-based type classifications of international (IPGRI, UPOV) descriptive systems. In the case of Hungarian onions: the Makói Sonka (average: 3.70), Lila Sonka (3.58), and Makói Ezüst Fehér (3.64) genotypes can be classified as elongated. These reflect well the classic morphological characteristics of " elongated -type" onions. The local type from Örménykút (1.78) and Makói Fehér (1.97) belong to the transitional, slightly elongated forms. The Karmen (1.63), Makói CR (1.64) and Stuttgart (1.61) varieties represent the more spherical and flatter type group. The results fit well with the morphological classification system for onion varieties specified by UPOV (2004) and IPGRI (2001), according to which the shape index of long, elongated -shaped onions typically exceeds 3.0. An extended elemental analysis of Romanian and Hungarian garlic and onion propagating materials was carried out at the ÖVKI Environmental Analysis Laboratory in Szarvas. The harvesting and measurement of Romanian and Hungarian landraces planted for ex situ gene conservation and irrigation experiments also took place during this project period.

2. Alliumtalálkozó a Makói Hagyma Fesztiválon: Hagyma génmegőrzést célzó román-magyar együttműködés (Interreg RoHu00244 Genomics) bemutatása

A román-magyar határ menti régió (Arad és Temes megye - Békés és Csongrád-Csanád vármegye) ugyanannak a geológiai és éghajlati hatásnak van kitéve, amelyekhez a mezőgazdaság és az emberi egészség egyaránt kapcsolódik.
A növénygenomika olyan regionális stratégiai jelentőségű terület, amely megcélozza a vidéki gazdaságok fejlődését, táji követelményei és az általános társadalmi problémák alapján történő együttműködést.
A pályázat által lehetővé válik a genetikai anyag, a több száz éve termesztett, nyilvánvalóan genetikai értékkel bíró fokhagyma és vöröshagyma helyi változatai elvesztésének megállítása.
A fokhagyma és a hagyma a világ legfontosabb zöldségei közé tartozik. Romániában az INSSE (National Institute of Statistics adatai szerint a fokhagymatermelés 60601 tonna volt, az Eurostat szerint Románia a második helyen állt a fokhagyma-termesztésben az EU-ban, Spanyolország után. Magyarországon 2023-ban a fokhagymatermő terület 711 hektár volt 5258 tonna hozammal, a vöröshagyma termőterülete 1667 hektár 58215 tonna hozammal a KSH (Központi Statisztikai Hivatal) adatai szerint.
A projektnek kettős haszna van, egyfelől általános tájékoztatást nyújt, a növénygenetikai alapokról, rokonsági fokokról, a fenotípusos jellemzőkről (melyek befolyásolják a növény fejlődését), másfelől segíti az oktatást (fiatal szakemberek, diákok, oktatók, gazdálkodók számára nyújt új információkat) és javaslatot tehet az értékes genetikai anyagok megőrzésére (génbank, ex situ). Továbbá szeretnénk felhívni a figyelmet a kertészeti termékekben fellelhető helyi értékekre, azok megkülönböztetésére, és termesztésben való megőrzésére. A projekt fő célja egyrészt annak tudományos igazolása, hogy a régió helyi fajtái különböznek-e egymástól genetikailag, morfológiailag; másrészt az új információk megjelenítése a mezőgazdasági oktatásban (diákok), szaktanácsadásban (gazdálkodók) és a fogyasztói tájékoztatásban (tanterv, brosúra, tájékoztató előadások, sajtó).
Az 1. negyedévben begyűjtésre került Békés vármegyéből 6 vöröshagyma tájfajta két békessámsoni és egy örménykúti termesztőtől; 5 fokhagyma tájfajta békési, dobozi és örménykúti termesztőktől. Csongrád-Csanád vármegyéből 3 vöröshagyma fajtát tudtunk begyűjteni egy makói termesztőtől és 5 fokhagyma tájfajtát gyűjtöttünk be makói, hódmezővásárhelyi és maroslelei gazdálkodóktól. Az összegyűjtött szaporítóanyag estében a morfológiai méréseket (hagymatest magassága, átmérője, tömege, fokhagyma esetében a fiókhagymák száma) elvégeztük. A Magyarországon begyűjtött és a romániai mintákat (összesen 14 tájfajta) szabadföldi kísérleti területen génmegőrzési és termesztéstechnológia fejlesztés céljából eltelepítettük a MATE KÖTI ÖVKI Liziméter telepén. A magyar tájfajták esetében vizsgáljuk az öntözés, az öntözővíz minőség hatását, továbbá figyeljük az egyes fajták vízfelhasználását liziméterekben. A DNS vizsgálatra és ex situ megőrzésre átadtuk a magyar mintákat a román partnernek. A román minták bővített elemanalízise zajlik az ÖVKI Környezetanalitikai Laborban Szarvason.
A 2. negyedévben a nyilvánosság számára elérhető honlapon (rohugen.eu) megjelenítettük a begyűjtött román és magyar fokhagyma és vöröshagyma tájfajták szaporítóanyagainak fenotipikus eredményeit (hagymatest magassága, hagymatest átmérője, hagymatest tömege, fokhagymánál a gerezdek száma) Meghatároztuk az alakindexet, mely alapján a román fokhagymáknál a CENAD tájfajta mutatta a legmagasabb értéket (0,99), utalva a szinte tökéletesen gömbölyű alakra. Ezzel szemben a legalacsonyabb értéket a Chizătău (0,66) és a SOCODOR (0,69) mutatták, amelyek lapítottabb, diszkosz alakú hagymatestre utalnak. A legtöbb tájfajta 0,7–0,9 közötti értékeket képviselt. A román vöröshagyma dughagymák esetén a CHISINEUCRIS fajta mutatta (1,50), amely ezzel a leginkább megnyúlt formájú hagymákat produkálta. Ezt követte a Chișătău (1,32), míg a CENAD (1,04) és Belinț (1,03) hagymái gyakorlatilag kerekdedek voltak. A CENAD morfológiai jellemzői kifejezetten harmonikus, gömbölyű formára utalnak. A magyar fokhagymánál: a mért adatok alapján három fő morfológiai típuscsoport különíthető el: 1. Lapos típusok (flat, shape index < 0,80): Idesorolható a Makói őszi, az Örménykúti és a Hódmezővásárhelyi típus, amelyek alacsonyabb magassággal és kifejezetten lapos fejszerkezettel rendelkeznek. 2. Gömbhöz közeli, enyhén megnyúlt típusok (globular to slightly elongated, shape index 0,80–1,00): Ebbe a csoportba tartozik a Békési tavaszi, a Makói tavaszi, a Maroslele és az Örménykúti 2., amelyek alakja közel gömbölyű vagy enyhén megnyúlt jellegű. 3. Enyhén megnyúlt típusok (slightly elongated, shape index > 1,00): E csoportot képviseli a Dobozi és Dobozi 2. gyűjteményi minta, amelyek formája enyhén megnyúltságot mutat, de a hagyományosan megnyúlt fokhagyma típusoktól még jól elkülönülnek. Az eredmények jól tükrözik a begyűjtött állományok közötti morfológiai variabilitást, és összhangban állnak a nemzetközi (IPGRI, UPOV) leíró rendszerek alakindex-alapú típusbesorolásaival. A magyar vöröshagyma esetében: a Makói Sonka (átlag: 3,70), a Lila Sonka (3,58) és a Makói Ezüst Fehér (3,64) genotípusok a hosszúkás (elongated) csoportba sorolhatók. Ezek jól tükrözik a „sonka-típusú” hagymák klasszikus morfológiai jellegzetességét. Az örménykúti helyi típus (1,78) és a Makói Fehér (1,97) az átmeneti, enyhén megnyúlt formák közé tartozik. A Karmen (1,63), Makói CR (1,64) és Stuttgart (1,61) fajták inkább a gömbhöz közelítő, illetve laposabb típuscsoportot képviselik. Az eredmények jól illeszkednek az UPOV (2004) és az IPGRI (2001) hagymafajtákra megadott morfológiai osztályozási rendszerébe, amely alapján a sonka típusú hosszúkás hagymák shape indexe jellemzően 3,0 feletti értéket mutat. A román és magyar fokhagyma és vöröshagyma szaporítóanyagok bővített elemanalízise megtörtént Szarvason az ÖVKI Környzetanalitikai Laborban. Az ex situ génmegőrzésre és öntözési kísérlet céljára eltelepített román és magyar tájfajták betakarítása és mérése is lezajlott ebben a pályázati időszakban.