1. A viselet mint társadalmi jelrendszer és táncos eszköz
Az előadás elsődleges célja, hogy a néptáncot tanuló középiskolás fiatalok számára kapcsolódást teremtsen a színpadi megjelenítés és a néprajzi tartalom között. Napjainkban a népviseletet sok fiatal csupán kosztümként érzékeli, ezért a program kiemelten arra törekszik, hogy tudatosítsa: az öltözet egy összetett, íratlan szabályokon alapuló vizuális nyelv. A paraszti társadalomban minden viseletdarab jelentéssel bírt, információt közvetített a viselő életkoráról, családi állapotáról, vallásáról, anyagi helyzetéről, sőt, az aktuális érzelmeiről vagy az alkalom szentségéről is. Ez a megértés a tánctanulók számára kulcsfontosságú, hiszen a hiteles színpadi jelenlét alapfeltétele. Ha a táncos tisztában van azzal, hogy egy adott tájegység leánya miért visel pártát, vagy az asszony miért hord főkötőt, az mélyebb színpadi karakterformálást tesz lehetővé. A program tehát a viseletet nem csupán múzeumi tárgyként, hanem a táncos mozgásának szerves és értelmező részeként mutatja be.
2. Formavilág és mozgás esztétikája a Kárpát-medencében
Az előadás átfogó és gyakorlatias képet ad a magyar nyelvterület főbb viseleti típusairól, a négy nagy dialektus (Dunántúl, Felföld, Alföld, Erdély) jellegzetességeit követve. Nem csak az esztétikai különbségekre fókuszál, hanem a viselet és tánc funkcionális összefüggéseire is. A résztvevők megismerhetik, hogyan hatnak az anyagok és a szabásvonalak a mozgásra: például a mezőségi posztó tartást és súlyt ad a lassú táncoknak, míg a kalotaszegi muszuly látványelem a pörgő-forgó mozdulatokban. Külön rész foglalkozik a kiegészítőkkel: a keményszárú csizma hangszere a csapásolásnak, a kalap dinamizmust ad a férfitáncokhoz, míg az alsószoknyák meghatározzák a női táncok sziluettjét és könnyedségét. Az összefoglaló kitér a regionális anyaghasználatra is, a kender- és lenvászon mellett a drága brokátok és selymek is megjelennek, szembeállítva a hétköznapi munka praktikumát az ünnepi öltözetek rituális szerepével.
3. A színpadi hitelesség és a nemzeti identitás erősítése
Az előadás célja, hogy a néptáncot tanuló fiatalok ne csupán használják, hanem értsék és tiszteljék is a viseletet. Szakmai szempontból kiemelten fontos a formai fegyelem kialakítása: a diákok elsajátítsák a viseletdarabok pontos megnevezését és szakszerű viselését, például a hajfonás technikáit, a kendők kötését, vagy a gatyakorc beállítását. Ezáltal elkerülhető a jelmezszerű megjelenítés, helyette méltóságteljes viselethasználat valósul meg. Pedagógiai cél a kritikai szemlélet fejlesztése, amely képessé teszi a tanulókat arra, hogy megkülönböztessék a néprajzilag hiteles viseletet a modern, sokszor pontatlan színpadi változatoktól. Közösségi szempontból az identitásformálás áll a középpontban: bemutatva, hogy a viselet közösségi erőt hordoz, segíti a fiatalokat abban, hogy a népi kultúrát ne elavult hagyománynak, hanem büszkén vállalható, modern örökségnek tekintsék. Az előadás végső üzenete, hogy a viselet nem akadályozza, hanem – megfelelő ismeret és használat mellett – segíti és formálja a táncost, erősíti a művészi kifejezés erejét.